


őrültekháza
hát, vannak olyan napok, amikor egy kicsit elgondolkozok, hogy kb. mennyi szar úszkál a világ tengerén. egyes vélekedések szerint az élet egy nagy szarosszendvics, és minden nap egy újabb harapás belőle, ma ez valszeg így van. kezdjük ott, hogy egy ismerősöm -- tényleg csak ismerős, nem közeli, de találkoztam vele párszor (a friend of a friend) -- halálhírét hozta az e-posta. rák, 31 éves volt, 75-ös, az időkontinuumban mondjuk a földim. b.z., nyugodj békében. (vagy viháncolj egy párhuzamos asztrálsíkon, amennyire ismertelek, az sokkal jobban állna neked.)
aztán ma a pulineten ráköszöntem egy csajra, mert jó fejnek tűnt a reglapja alapján (nyugi, azok, akik azt gondolják, hogy én aktív társkereső üzemmódban vagyok, azok el vannak tájolva pár égtájjal; eh, nem őrültem meg, annyira nem), pár üzenet után viszont szerinte kiderült, hogy van egy közös ismerősünk, aki neki valamit valamikor nagyon keresztbetett, én meg állítólag nagyon is cimborálom eme ismerőst. mivel az első alkalom lett volna, hogy valaki csak azért ne legyen hajlandó dumálni velem, mert állítólag jóban vagyok valakivel, akiről azt sem tudom, hogy kicsoda -- és azért valljuk meg, IRL ennek még lehet valami értelme, de így online, név és arc nélkül, azért már egy mekkora faszság --, feszegettem tovább a témát. aztán pár önellentmondás (a részéről) meg változatlan titkolózás (szintén a részéről, nehogy már véletlenül is kiderüljön, hogy ő a pulineten mit csinál... valahol érthető, de azért gyanús) után egy kicsit már kiakadtam, hogy itt az egyik -- állítólag -- jó cimbimet (amit azért már hogy állapít meg valaki a blogreferenciáim alapján?!) valami iszonyatos nagy szarkeverő gépezetnek állítja be (bár ki tudja, akaratlanul bárki tud szart keverni, persze a szándékos szarkeveréshez eléggé nagy elhatározás és energia kell), elegem lett, és féligmeddig egy enyhe kurvaanyázással búcsúztam. erre még neki állt feljebb. kész... mindig is tudtam, hogy a pulineten a pszichózis különböző vegyes stádiumaiban lébecoló csajok és pasik vannak (bocs, v :), de a mai példa egy egészen extrém eset. mivel én nem vagyok egy szarkeverő alkat by default, nem írom ide a regnevét (gondolom, úgysem vezetne semmire, aki ennyire szeret bujkálni, annak a regneve sem fog semmi nyomra vezetni), viszont felbosszantott eléggé az eset ahhoz, hogy megörökítsem a tényt.
amúgy kedves belinkelt/hivatkozott blogtársaim/barátaim, ha valaki véletlenül magára ismer (csaj, egy pasit csapott le egy csaj kezéről/kevert be egy biztosan gyönyörűen virágzó kapcsolatba, plusz úgy dobták ki (?!) a wiwről/egy kapcsolati kérésről, mint "a macskát szarni"), az írjon nekem, hadd tudjam meg, az ismerőseim közül ki ez a fantom, ki ez a sötét alak, ki ez a szarkeverő extraordinaire? <g> (főleg, hogy fizessek neki egy sört, egy ilyen élményért minimum jár neki. persze, az önazonosítás esélye kicsi, egyszer az életben mindenki keverhet egy jó kis szart, főleg önkéntelenül, szóval ez alapján a blogos hölgyismerőseim kb. 100%-a ismerhet magára.)
na, mindegy, ez a baromság már így is több karaktert kapott, mint amit érdemel. tanulság: így legyen normális hozzáállású az ember fia.
arról már nem is szólva, hogy dóra átépítésében komplikációk léptek fel, plusz 5 rugó jött fel a táblára. de ez már csak enyhe annoyance a szarszendvics többi részéhez képest.
a náthám meg csak nem gyógyul. de legalább a nyelvtöri rettentőkomplex-nagyonfontos-elsőnagyházifeladatomat időben leadtam, és egy kérdésnél sem csücsült válaszként az, hogy "whaaaa?!". ja, és kaptam csilivili 19"-os lcd monitort a melóhelyre, most már legalább nem fog kifolyni a szemem, vagy igen.