release2.0

 
(j)új! r.b nép::zene [v:hash] [v:coke] [v:litmus]

[X] /dev/stats

» 1975/02/15 9:44, császár
» skype: padre_x
» humanoid, masc.
» arab electronica/jazz/rock
» hájkjú 135-150 között, alk.dep.
» ejkú 109
» jung szerint ENFJ (a tanító idealista), bár mostanság egyre inkább ENFP (a bajnok idealista) (vagy take it, human!)

jogában áll jajgatni:
Creative Commons License
a blog saját írású tartalma, dizájnja és a móka doki fordítása a Creative Commons License hatálya alatt áll.

a dr. fun eredeti változatának minden joga dave farley-t illeti.

2006. szeptember 21., csütörtök

450. bejegyzésemként ebben a szürrealista időszakban hadd írjak le egy analógiát. tartsatok velem egy kicsit.

adva van egy szerver, eléggé lestrapált, sokáig őskövület novell futott rajta, minden felhasználó elégedetlen volt vele, egyre korruptabbak voltak a szektorok a lemezen, míg végül a felhasználók elérték, hogy kirúgják a régi rendszergazdát.

nagy éljenzés és csinnadratta közepette bejött az új rendszergazda, és felrakott rá egy os/2-t. nem az igazi, de legalább más, és legalább szép színes és csillogó volt, korához képest. kapott néhány új hardvert is a rendszer, és a javulás egy ideig látványos volt.

egy darabig mindenki örült, de jöttek az új bajok, nem bírta a felhasználók rohamát a szerver, és csakhamar, mikor a szokásos értékelési időszak eljött, a rendszergazdának távoznia kellett. jött helyette egy régi novelles, aki azonban azóta az idők hívó szavára (és a vaskos terméktámogatási csomagért cserébe) azóta átváltott windows nt-re. és megint jött a formázás, a majdnem nulláról kezdés, sok ideig tartott, amíg sikerült újrakonfigurálni mindent, de egész jól kezdett működni a szerver. persze voltak hangok, akik szerint helyenként még régi novelles programok is futottak a háttérben, de mit volt mit tenni, a rendszer működött. csak nem tetszett mindenkinek, főleg, hogy egy patch következtében sok felhasználónak csökkent a lemezterülete, legalábbis egy ideig.

és ekkor az addigi fiatal segédrendszergazda, aki korábban erősen a windows mellett ágállt, látva, hogy az nt sem hozta meg a várva várt paradicsomot, titokban összerakott egy saját linux disztribúciót, ez a mienk, gondolta, ez csak jól fog működni. láss csodát: mikor a felhasználók újra döntöttek, hogy ki legyen a rendszergazda, a fiatal gyerek győzött, és egyből félre is söpörte az addig azért kvázi-stabil nt-t, felrakva a saját linux-variánsát. megint a szokásos: tartott nem is kis ideig, amíg újra működőképes lett a rendszer, hiszen szokásosan megint mindent újra kellett telepíteni. de a rendszer működött, igaz, hogy néhány vadonatúj, és várva várt hardverrel időről-időre inkompatibiltási problémája adódott, mégis látványos volt, és sokan igen jól érezték magukat. egy ideig.

aztán egyre nyilvánvalóbb lett, hogy bizony ez a saját linux sem teljesít minden hozzá fűzött reményt, a beigért szolgáltatások jó fele sem működött sehogysem, sőt, egyre-másra derültek ki a turpisságok, pl. a rendszergazda túl látványosan túl sok erőforrást foglalt le maga és cimborái számára, és közben a felhasználók egy részét arra buzdította, hogy ugassák le a felhasználói tábor másik részét, akiknek kezdett a töke tele lenni az állandó oprendszer-cserével, illetve azzal, hogy bár jó volt ez a saját linux, sajnos a közben hálózatba kötött többi szerverrel időről-időre összeveszett, és az együttműködést sokszor megtagadta.

így aztán, mikor megint eljött a rendszerértékelés ideje, a régi windowsos rendszergazdát emelték újra rendszergazdai hatáskörbe. mi történt? hát persze, hogy megpróbálta teljesen letörölni a korábbi linuxot (bár nem járt teljes sikerrel, egyes rezidens programok hogy-hogy nem újra működésbe léptek), formázás, újratelepítés, és a szokásos hajcihő, arról nem is szólva, hogy nem túl sok idő múlva rájött, hogy nem jó az nt, és felrakott egy windows 2000-et, ami ugyan első pillanatban mindenkit váratlanul ért, de aztán egyre jobban kezdtek működni a dolgok, látszólag, a többi szerverrel is jó viszonyba került a kis szerver, és bár a régi linuxos programok közül nem is kevés randalírozott időnként a felhasználói térben, mégis ment minden, mint a karikacsapás. látszólag. de ez a látszat is elég volt arra, hogy mikor eljött újra az értékelés ideje, eddig páratlan módon maradhatott a régi rendszergazda.

és akkor kiborult a bili. a sok-sok újraformázás, a rendszergazdák magánprojektjei miatti erőforrás-szűkülés most megmutatta a hatását: a merevlemezek nagy része szektorhibás lett, kiderült, hogy valaki kilopta a memória nagy részét a gépből (és a merevlemez-kapacitás drámai csökkenése miatt már a swapelés sem működik), és ráadásul a rendszergazdát rajtakapták, hogy épp pornót nézegetett, mikor biztonsági mentéseket kellett volna csinálnia, és biztonsági foltokat felraknia a win2k-ra.

hát itt tartunk. a szervert agyonlopták, a sok újratelepítés miatt a merevlemez már nem megbízható, szinte sehol sincs egy elégedett felhasználó sem, és per pillanat a szerver jó, ha 10%-os hatékonysággal üzemel.

ha ez így a való világban fordul elő, kirúgják az addigi rendszergazdákat -- mindegyiket! senki ne maradjon a szerver közelében sem! --, és kihívnak egy profi számtech csapatot, akik megállapítják, hogy ha csak új szervert nem lehet venni, sokáig fog tartani a javítás, és addig bizony mindenki csak nagyon pici lemezterületet és processzoridőt kap.

nos, mi nem tehetjükl meg, hogy új szervert vegyünk, ez van, ezzel kell gazdálkodni. windows vagy linux, végül is egy idő után mindegy. ha jól működik, és mindenkit úgy szolgál ki, ahogy kell, akkor tök mindegy, hogy mi az operációs rendszerünk. nem?

----------------------------------------------------------------

és akkor a tanúlságok...

a novell, az os/2, a windows-variános és a linux-variánsok csak operációs rendszerek, önmagunkban sem nem ártalmasak, sem nem áldásosak a hardvert tekintve. van, amelyik nagyobb hardveren érzi jól magát, van amelyik kisebben is elfut. az egyik ebben jobb, a másik abban. mások, de ugyanazt a célt szolgálják: a hardver erőforrásait minél jobban felhasználna tegyenek lehetővé minél többféle és minél jobb dolgokat. hogy mennyire működnek jól, túl a hardver lehetőségein és az esetleges inherens hibákon és extra lehetőségeken, csak attól függ, mennyire szakértő kézben vannak. a felelősség bizony a rendszergazdáké és a felhasználóké.

egy "demokratikus szerver-karbantartásnál" az, hogy ki lesz a rendszergazda, a felhasználók felelőssége. ha a felhasználók rosszul döntenek, akkor teljesen mindegy, hogy milyen az operációs rendszer, a rossz rendszergazda nem fog tudni jót kihozni a jó operációs rendszerből és hardverből sem. ha a rendszergazda olyanokat igér, amikről jól tudja, hogy nem valósíthatóak meg az adott operációs rendszerben és az adott hardveren, az az ő felelőssége, és valljuk meg: bűne. az, hogy a felhasználók ezt -- akár merő hurráoptimizmusból, akár felelőtlen tájékozatlanságból -- elhiszik, az az ő felelősségük és bűnük.

valljuk meg, hogy minden korszerű operációs rendszeren jobbára minden működik, kisebb-nagyobb hatékonysággal, a lényeg, hogy működik. lehet apache-mysql-php triót futtatni windowson. lehet virtuális windowst, benne microsoft office-szal, photoshoppal, akármivel, futtatni linuxokon. operációs rendszert választani innentől kezdve kényelem, megszokás és esetleg elkötelezettség, sőt, jó esetben informált véleményalkotás kérdése. a lényeg az, hogy a hardver optimális kihasználása és a felhasználók minél teljesebb kiszolgálása közös felelőssége a rendszergazdáknak és a felvilágosult felhasználóknak.

most kis hazánk hardvere romokban, a hibaüzenetek majd' lázas tempóban ugrálnak fel és fel és fel. nagyon kevés embert ez szórakoztat, sőt, -- szerencsére igen kevés -- olyan ember is van, aki szánt szándékkal támadja a rendszert, felesleges összeomlásokat és károkat okozva. mire jó ez?

lássuk be, jelen helyzetben rettentő mindegy, hogy milyen operációs rendszert futtatunk. most lecserélni a rendszert megint egy nehéz, szenvedésteli újratelepítést jelentene, és nem biztos, hogy most egy újraformázást kibír a "hazai hardver". inkább szálljunk magunkba. akár közvetlenül, akár közvetve mi választottuk az utóbbi 16 év rendszergazdáit. arról, amit ők tettek, ők tehetnek, és ők a felelősek, akár hazudtak róla, akár nem, akár beismerik, akár nem. arról, hogy ők lettek a rendszergazdák, mi tehetünk.

tetszik, vagy nem tetszik, a felelősség kollektív.

igen, még én is felelős vagyok, pedig én világ életemben igyekeztem távol tartani magamat a politikától. talán épp ez a baj. max. elmentem szavazni. vagy nem. dolgoztam, ahogy elvárták tőlem, ahogy elvártam magamtól, de a "nagyobb ügy" érdekében semmit sem tettem. nem lettem befolyásos politikus, aki terjesztette volna a semlegesség eszméjét (arról nem is szólva, hogy az utóbbi 12 évben azt, aki azt mondta, hogy tök mindegy az oprendszer, lehülyézték és partvonalra szorították -- de erre is vonatkozik ám a kollektív felelősségünk!).

és ti sem, ne nézzetek így rám.

most kiderült, hogy a jelenlegi rendszergazda hazudik. hogy lop és csal, szinte automatikusan hozzátesszük. és valljuk be, az utóbbi évtizedben ezt már úgy megszoktuk, hogy már fel sem vesszük. az, hogy senki nem mondta ki, hogy meztelen a császár (kilátszanak a diódáid, gazda!), eddig senki, az szomorú, de az operációs rendszerek közt dúló állóháborúban megszokott dolog. most valaki kimondta, és mindenki úgy tesz, mintha ez sokként érné. cinikus a rendszergazda? abszolute. ezt érdemeltük?

igen.

mert az, ha társadalmilag (bocsánat, felhasználó-állományilag) szemet hunyunk e felett, és kis köreinkben ugyanezt játsszuk le (t. a kivételnek), az pontosan ide vezet.

dobjuk el az operációs rendszerek iránt való előítéleteinket. ne töltsük az időt felesleges naplófile-nézegetéssel, nézzük át egyszer, és vonjuk le a tapasztalatokat. ne ábrándozzunk arról, hogy milyen jól fog futni minden szolgáltatás, meg milyen szép lesz az ablakkezelő, ha egyszer majd X gigabájt memória lesz a hardverben. gyűrjük fel az ingujjat, kezdjük megalkotni az új házirendet, és áldozzunk be erőforrásokat, átmenetileg, hadd tegye helyre ezt a szegény, sokat megélt szervert egy igazi szakértő. csak van közöttünk egy.

hardverbővítésről egy ideig ne is álmodjunk.

tanuljunk a hibánkból.

és ha még egyszer jönne egy olyan rendszergazda-aspiráns, aki csak a saját kedvére új operációs rendszert akar feltenni, és 3D-s ablakkezelést és 5.1-es surround hangot ígér egy 64MB-os rendszermemóriájú, integrált monokróm videókártyás, hangkártya nélküli gépen, azt hajtsuk el a vérbe, de úgy, hogy megemlegesse.





release2.0