[X] A:R:C:O:K

» alie
» kiccsaj+malac
» psyclonejack
» djönörű
» pannablogja
» nvoice
» pályinka
» gúdgém
» vektor
» verinájsz niki
» ang3l
» katonado(b)log
» maddonna
» vadkata
» fekete macska, hö

[X] /dev/stats

» 1975/02/15 9:44, császár
» skype: padre_x
» humanoid, masc.
» arab electronica/jazz/rock
» hájkjú 135-150 között, alk.dep.
» ejkú 109
» jung szerint ENFJ (a tanító idealista), bár mostanság egyre inkább ENFP (a bajnok idealista) (vagy take it, human!)

jogában áll jajgatni:

a blog saját írású tartalma, dizájnja és a móka doki fordítása a Creative Commons License hatálya alatt áll.

a dr. fun eredeti változatának minden joga dave farley-t illeti.

[X] rls://netz

sajátlinkek:
» közönségszolg
» eredeti angol blog
» sajátrádió
» audioscrobbler profil
» meló

egyebek:
» mókadoki orig
» egyikkedvenc.tv
» másikkedvenc.tv

ajánló: tv

blade: the series (spike tv, usa, 2006, jelenleg az első szezon fut) *****

oks, tegye fel a kezét az, aki nem hallott a sokszázszor átmángorolt, lebutított, felokosított, újraideologizált vámpíros sztorik egyik legjobbjáról, a blade (penge) c. képregény megfilmesített változatairól. igen? magyarhonunkban is lement a mozikban mindhárom rész. az első maga volt a megacool meghökkenés: wesley snipes egy kedvelhető szerepben? dj shadow egy nagy hollywoodi filmben? acid-partys vérfürdős kezdés? stílusos látványvilág? a papírmasé szintnél jobban árnyalt figurák? mi a szösz? nekem legalábbis nagyot ütött az első film, még ha a vége eléggé gagyira is sikerült. a látványvilág annyira eltalált volt, hogy az első mátrix pl. egy az egyben lekoppintotta a két épületet átívelő ugrást (kameramozgásban is). mítoszteremtésből is jeles volt a film: a daywalker, a félig-vámpír, félig-ember vámpírvadász figurája, akinek ép elméje egy, a vérivás éhségét elnyomó szertől függ; az egymással hidegharcban álló, belső versengéstől sem mentes vámpír-házak, tisztavérűek vs. sárvérűek átváltoztatottak konfliktus; "crosses and holy water don't do shit". a betétdalok pedig... máig az egyik legjobb válogatás a trip-hop, trance, downtempo és hip-hop világából.

aztán jött a második mozifilm, egészen más, de szerethető stílusban, az addig csillogó látványvilág koszos, mocskos lett, prágába került át a cselekmény, és még a volt bros-sztárfrontembert is megcsodálhattuk egy igen érdekes monstre szerepben. kicsit tovább mélyült az információnk az egyes házak közötti versengésről, és volt nekünk ron perlman és lenor valera, meg egy szokatlanul már-már romantikus befejezés. és persze tons of fun, remek egymondatos beszólásokkal.

és akkor az addig a minőséget remek kis forgatókönyveivel garantáló david s. goyer, akinek is egyébként a thresholdot köszönhetjük (meg a batman: kezdődik-et), a fejébe vette, hogy tud rendezni. mondjuk addigra már csinált is két indie-flicket, azokat nem láttam, szóval arról nem nyilatkozok. nos, a rendezői szék elfoglalása nagy-nagy hiba volt. a threshold pilot epizódjának első felét is az ő rendezése tette már-már elviselhetetlenül hype-ossá, dübörög a rockzene (hála az égnek, eme jobb sorsa érdemes sorozat későbbi epizódjaiban már peter gabriel volt az általános betétzenei szint), csillog minden, pörögnek az események... mint egy hiperaktív, mtv-klipekre addiktált tini. lényeg a lényeg: a harmadik részt sikerült egy debil sztorival és inkompetens rendezésével szinte nézhetetlenné tennie. (és még a frissibe kitalált, spinoffnak szánt wolf-pack utód-vámpírvadász-csapat sem tudja a filmet megmenteni az ásításba fúlástól (könyörgöm, ipod-dal a fülben, hiphop-parádéval a playlisten csatába indulni?! mekkora baromság ez már!), pedig próbálkoznak, snipes-al ellentétben, akin már tisztán látszik, hogy unja az egészet.) csúfos vég ez egy ilyen remekül induló franchise-nak. az lett volna legalábbis, ha...

...ha már a blade: trinity forgatása alatt nem kezdtek volna el gondolkozni egy tv-sorozaton, amiben wesley snipes überegója nem akadályozná a dolgok sima futását. az ötlet jónak tűnt, de egyből aggódni kezdtem, amikor a stáblistán megjelent: "created by david s. goyer".

nos, nincs miért aggódni. helyes döntéssel DSG ezennel távol marad a rendezői széktől, sőt, az epizódok nagy részét nem is ő írja. az eredmény: a nyár eddigi legfeszesebb és legtöbbet ígérő sorozata.

bár a pilot-film a maga másfél órás hosszában kicsit elnyújtottnak tűnik, arról nem is szólva, hogy a címszereplőt alakító kirk "sticky fingaz" jones az első részben szinte komikusan izzadtságszagú wesley snipes-klónparádét próbál elővezetni (arról nem is szólva, hogy snipes-t se testmagasságban, se harcművészeti tudásban fényévekre sem tudja megközelíteni), a történet volt annyira érdekes és bonyolultan kitalált, hogy a második ep-re még érdemes volt ránéznem. jól tettem.

azóta ugyanis a sztori tempója feszessé vált, a betétdalok stílusa sokszínűbb, a kísérőzene pöccre eltalált, K"SF"J is végre magáévá tette blade figuráját, a sztori meg úgy kanyarog ide-oda, olyan intrikák és több szálon futó, de egymással összefüggésben álló történetszálak úgy pörögnek, hogy az már szinte szédítő. arról nem is szólva, hogy bár aggódtam, hogy a sorozat ilyen "a hét főgonosza"-jellegű lesz, abszolute nem így van, könyörtelen tempóban meg egy, hosszú és összefüggő történet, tehát, akárcsak a bsg-ben, minden ep számít. és valljuk meg: guilty pleasure-ként ki nem szeret egy jó kis misztikus, politikus, akciós, és a lehetőségekhez képest életszagú vámpírlegendás sorozatot nézni így, ebben a nyári melegben?

buffy-tól, angeltől megfáradt, de vámpírsztori-kedvelő, angolul tudó nézőknek ez a sorozat kötelező. jó lesz a bsg 3. szezonjáig.