(j)új! r.b nép::zene [v:hash] [v:coke] [v:litmus] [v:ajánló]

most máshol, de bloggolgatok, mert azért magyarul is van mondandóm, és a regény sem halad olyan gyorsan. úgyhogy aki kíváncsi a dolgok jelenlegi állására, az ugorgyon ide.

---

előreláthatólag az uccsó.

szóval, kellemes ünnepeket, stb, mindenkinek még jobb évet, mint a 2006-os volt.

nem tekintek vissza, nem vonok mérleget, stb. poén volt, jó volt, néha nehéz volt, ennyi volt.

már egy ideje a fölös grafomániámat egy regény írásába fektetem, remélem, ezt végig is tudom vinni. egyelőre jól megy, télidep kezelésére kíváló, legalább van mit csinálnom insomnia alatt.

tehát köszönöm a figyelmet, a release mostantól hivatalosan is bizonytalan ideig zárva tart.

---

rossz kisfú lehettem, úh. valszeg ő lehetett az én mikulásom:

télidepim oldásaként pedig életemben először szoliztam. nos, nem rossz élmény, biztos jobb, mint az esti fogdoki lesz, brrr. majd olvasok terry pratchettet (hogfather) kedvcsinálónak hozzá.

---

(jé, megint működik a freeblog?)

szépség fn valami szívbemarkoló, mint pl. sok-sok kilométer (és dunabogdány) után, éjszaka, őszi/téli este, szelíd hideg, pára, dehogy pára, köd, sárga lámpák fénye a ködcseppeken, nyugalom, lassan, lassan, mintha egy filmfelvétel, lassítva, szép nagy ívekben kanyarodni az úton suhanó outi bicajjal, és közben a hattyú tétel a saint-saëns le carnavaljából, az is szép szelíden, a fülbe, ott be. és ilyenkor nem hogy nem zavar a magány... ilyenkor isteni állapottá válik.

---

túl a viharokon

...mé, voltak?

szóval itt ez az új sorozat, a címe: heroes. 4 rész ment le eddig, és már az első is megfogott filmszerű hangulatával, komótos tempójával, költői képeivel, meg egy nagy sztori igéretével.

ja, és hiro. igen, hiro. az utóbbi idők legjobban eltalált figurája.

no és a mai, negyedik rész után (pedig hol vagyunk még a szezonzárástól...), a to be continued címke után... olyan sűrű és hangos b*zmegelésbe kezdtem, arcomon széles vigyorral, hogy csak na. miheztartás végett az utóbbi pár évben a sorozatok terén ez háromszor történt meg: bsg 1. szezonzáró (leesett áll, és halk, magamba fojtott zmegezés... hiába no, v akkor még ott aludt a nagyágyon, és nem sejtette, hogy én közben ráakadok a tévés történelem egyik legjobb sorozatára), lost 1. szezonzáró, no és a bsg 2. szezonzáró (óriási now what érzés). de egyik sem volt ilyen hangos.

ígéretes sorozat.

annyira, hogy még az indexen is fórumozok róla.

viszont... említettem pár posttal ezelőtt, hogy a dhw (született feleségek) 3. szezonja eddig annyira rossz, hogy fontolgatom a nézése befejezését. no, a tegnapi epizód után ezt hivatalosan meg is tettem: elegem van. szar, kiszámítható, sablonos, és csak marcia crossért nem fogom nézni. úgyhogy a dhw hivatalosan is megkapta nálam a cancelt, hogy úgy mondjam.

helyébe viszont beraktam a dextert (nem, nem a laboratóriumosat, hanem a sorozatgyilkosok sorozatgyilkosát), holnap megnézem a pilotot, osztán meglássuk onnantól. negyed órát láttam belőle, az nagyon tetszett.

---

őrültekháza

hát, vannak olyan napok, amikor egy kicsit elgondolkozok, hogy kb. mennyi szar úszkál a világ tengerén. egyes vélekedések szerint az élet egy nagy szarosszendvics, és minden nap egy újabb harapás belőle, ma ez valszeg így van. kezdjük ott, hogy egy ismerősöm -- tényleg csak ismerős, nem közeli, de találkoztam vele párszor (a friend of a friend) -- halálhírét hozta az e-posta. rák, 31 éves volt, 75-ös, az időkontinuumban mondjuk a földim. b.z., nyugodj békében. (vagy viháncolj egy párhuzamos asztrálsíkon, amennyire ismertelek, az sokkal jobban állna neked.)

aztán ma a pulineten ráköszöntem egy csajra, mert jó fejnek tűnt a reglapja alapján (nyugi, azok, akik azt gondolják, hogy én aktív társkereső üzemmódban vagyok, azok el vannak tájolva pár égtájjal; eh, nem őrültem meg, annyira nem), pár üzenet után viszont szerinte kiderült, hogy van egy közös ismerősünk, aki neki valamit valamikor nagyon keresztbetett, én meg állítólag nagyon is cimborálom eme ismerőst. mivel az első alkalom lett volna, hogy valaki csak azért ne legyen hajlandó dumálni velem, mert állítólag jóban vagyok valakivel, akiről azt sem tudom, hogy kicsoda -- és azért valljuk meg, IRL ennek még lehet valami értelme, de így online, név és arc nélkül, azért már egy mekkora faszság --, feszegettem tovább a témát. aztán pár önellentmondás (a részéről) meg változatlan titkolózás (szintén a részéről, nehogy már véletlenül is kiderüljön, hogy ő a pulineten mit csinál... valahol érthető, de azért gyanús) után egy kicsit már kiakadtam, hogy itt az egyik -- állítólag -- jó cimbimet (amit azért már hogy állapít meg valaki a blogreferenciáim alapján?!) valami iszonyatos nagy szarkeverő gépezetnek állítja be (bár ki tudja, akaratlanul bárki tud szart keverni, persze a szándékos szarkeveréshez eléggé nagy elhatározás és energia kell), elegem lett, és féligmeddig egy enyhe kurvaanyázással búcsúztam. erre még neki állt feljebb. kész... mindig is tudtam, hogy a pulineten a pszichózis különböző vegyes stádiumaiban lébecoló csajok és pasik vannak (bocs, v :), de a mai példa egy egészen extrém eset. mivel én nem vagyok egy szarkeverő alkat by default, nem írom ide a regnevét (gondolom, úgysem vezetne semmire, aki ennyire szeret bujkálni, annak a regneve sem fog semmi nyomra vezetni), viszont felbosszantott eléggé az eset ahhoz, hogy megörökítsem a tényt.

amúgy kedves belinkelt/hivatkozott blogtársaim/barátaim, ha valaki véletlenül magára ismer (csaj, egy pasit csapott le egy csaj kezéről/kevert be egy biztosan gyönyörűen virágzó kapcsolatba, plusz úgy dobták ki (?!) a wiwről/egy kapcsolati kérésről, mint "a macskát szarni"), az írjon nekem, hadd tudjam meg, az ismerőseim közül ki ez a fantom, ki ez a sötét alak, ki ez a szarkeverő extraordinaire? <g> (főleg, hogy fizessek neki egy sört, egy ilyen élményért minimum jár neki. persze, az önazonosítás esélye kicsi, egyszer az életben mindenki keverhet egy jó kis szart, főleg önkéntelenül, szóval ez alapján a blogos hölgyismerőseim kb. 100%-a ismerhet magára.)

na, mindegy, ez a baromság már így is több karaktert kapott, mint amit érdemel. tanulság: így legyen normális hozzáállású az ember fia.

arról már nem is szólva, hogy dóra átépítésében komplikációk léptek fel, plusz 5 rugó jött fel a táblára. de ez már csak enyhe annoyance a szarszendvics többi részéhez képest.

a náthám meg csak nem gyógyul. de legalább a nyelvtöri rettentőkomplex-nagyonfontos-elsőnagyházifeladatomat időben leadtam, és egy kérdésnél sem csücsült válaszként az, hogy "whaaaa?!". ja, és kaptam csilivili 19"-os lcd monitort a melóhelyre, most már legalább nem fog kifolyni a szemem, vagy igen.

---

ihlet...?

going dark

dusk for the dust, foul set to fail
crying out for god to make me prevail
the growth is all but natural now
life set to decay, well anyhow
the fading gray circle, tempus fugit
cells in a frenzy, that's all there's to it
life spilling out into the light
screaming into...
screaming into...
delight.

a white halo slowly forming
while all around me is going dark
eyes staring out empty and devoid
not a single spark
going dark

tearing out bad stumps of hair
skin peeling so now the soul's bare
stems in mindless replication
bowing to a fearful dedication
a promise of dna never kept
standing stranded and bereft
of all emotion, of all those hopes
sliding into...
sliding into hell's slopes

a carcass painted pale and white
while all around me is going dark
reflected in your eyes no longer
not a single spark
going dark

all the fuses, see them all blown
gleaming bright halo come crashing down
crushing me, pushing me into the dark
where all this ends and nothing starts
absent now and forever at your post
losing what should never be lost
a soul let go and a body gone
hurtling into...
hurtling into... oblivion

goodbye my love, goodbye my hate
now all around me is all but dark
a meaningless punchline of fate
for a beat-no-more heart
going dark

---

jaj,

a jelenleg követettek közül kimaradt a supernatural S.2, bocsi.

---

döntés kérdése

na, eldöntöttem. release blögömet elviszem 500 postig, aztán meglátom, mi lesz vele. lehet, hogy akkor vége. lehet, hogy valami totál vadonatúj formában újrakezdem. nem tudom. de addig még hátra van 47 post, szóval lehet körömrágva izgulni, heh.

az utóbbi időben szinte semmi jelentőset nem írtam, mármint irodalmi terméket, és ez kicsit aggaszt; persze, mentegethetném magamat, hogy amikor beszívtamhangulatba kerültem, más dolgom volt (vagy nem volt), meg egyáltalán, ihlethiány (ez valahol tény), meg sok elfoglaltság, egyebek, de ez van, nem írtam, és ez aggaszt. remélem, előbb-utóbb a tudatalattim feldob valami érdekesen csúnya dolgot.

sorozatjunkie

megállapítottuk magunkról padméval, hogy sorozat-junkiek vagyunk. na jó, ezt eddig is tudtuk ilyen-olyan formában, de most SJA (serial junkies anonymous) ülés-képpen kijelentettük egymásnak a dolgot. van erre egy 12-step program? no mindegy, abba is belegondoltam viszont, hogy alapjáraton a nagy átlaghoz képest legalábbis én nem teljesítek olyan rosszul (padme tévézési szokásait nem ismerem, róla így nem nyilatkozom, többesszám vége most), hiszen mindamellett, hogy bt-zem a sorozatokat, amiket követek, az usából, szinte sosem nézek normál tévét, vagyis a kábeltévém jobbára hiába van bekötve (persze amint átállok én is kábeltévés netre és telefonra, lesz oka). nos nézzük, hogy per pill, a mostani szezonban, miket is követek:

• weeds S.2 (nektek nancy ül a fűben)
• desperate housewives S.3 (nektek született feleségek; de lassan annyira untat és formulaic, hogy asszem, ha csak 5 részen belül nem történik valami nagyon nagy javulásra utaló jel, abbahagyom a nézését)
• prison break S.2 (nektek a szökés; háát, a második szezon eddig nem olyan jó...)
• venture bros S.2
• lost S.3 (nektek őőőő, mi is a magyar címe?)
• csi: las vegas S.7 (nektek a helyszínelők; ennek viszont csak a 9.0-nál jobb osztályzatú részeit; mit tegyek, lehet, hogy gagyi, de grissom állati figura, főleg eredeti hanggal)
• my name is earl S.2 (minden rész garantált röhögőgörcs, eddig)
• nip/tuck S.4 (nektek kés/alatt)
• battlestar galactica S.3 (nektek csillagközi romboló; de aki jót akar magának, az a tv2-n vetített, elbaszott szinkronú változat helyett feliratosan nézi meg, dvd-ről; a harmadik szezon most indult, kb. gyomorrúgással felérő dupla nyitórészzel, amiben elég kemény analógiát láthatunk az öngyilkos bombamerénylőkre, a vichy ellenállási mozgalomra, az erőszakos kereszténységre... szóval csak a szokásos, év sorozata-szintű dolgokat)
• heroes S.1 (most indult, meglássuk, milyen lesz; az első két rész tetszett, mindjárt nézem a harmadikat)
• jericho S.1 (meglássuk, meglássuk, szintén első szezon, eddig három rész, so-so, lehet, hogy nem tartok ki mellette)
• justice S.1 (ügyvédes sorozat, a csi producerétől; még nem tudom, hányadán állok vele, de az biztos, hogy csavaros és izgalmas)
• house S.3 (dr. house, kedvenc doktorunk, hugh laurie-ért mindenképp megéri, meg amúgy is)
• studio 60 on sunset strip S.1 (az új aaron sorkin-sorozat, eddig jókat röhögtem rajta mindig, intelligens, emberi humor, tehát jöhet)
• robot chicken S.2 (zseniális tízperces (hetente) paródia gyurma-show, a tévé és a mozi összes klasszikusáról lehúzza a lepedőt)
• és végül monk (nekünk monk, a flúgós detektív, ezt anyummal együtt nézzük a vasárnapi ebéd keretében, és mindkettőnknek rettentőmód tetszik ez a finom, oldschool krimi-vígjátéksorozat)

16 sorozat, van, amikor mindegyikből megy rész, van, amikor csak 1-2-ből, tegyük hozzá, weeds még egy rész, és vége a szezonnak, robot chicken még 6 rész, venture bros még 2. szóval átlagban hetente úgy 8x40 perc megy el sorozatok nézésére. igen, jelentős, de a napi másfél óra átlagot még messze nem verem (úgy átlagban). és barátok köztöt nem nézek, csakazésse.

csak a miheztartás végett, bár most épp nem mennek (vagy már örökre elhantolva, vagy már engem nem érdekel, vagy épp csak akkor, ha esetleg nagyritkán elkapom őket), követ(t)em még: eureka, rome, a két stargate sorozat, the 4400, odyssey 5, threshold, enterprise, 24, miért éppen alaszka, er, the simpsons, futurama, ren&stimpy, courage the cowardly dog, hódító hódok, providence, twin peaks, rocko modern élete, meg a klasszikus wb rajzfilmek.

szóval. sorozatjunkie vagyok, de most, hogy nincs ilyen együttlakásos történet az életemben, ez nem is annyira rossz, és van időm a barátaimra is, beh (a sok minden egyéb időrabló tevékenység mellett is!). i'm addicted, but i need no cure.

főleg, hogy most antiszociális vagyok egy helyre kis vírusos torokgyula+nátha kombó miatt napi rendszerességgel belőtt fokhagymagerezd mián.

na, no more grafománia today.

---

úgy tűnik...

...hogy nem csak én vagyok egyedül a blogolási undorral. kicsit már unalmas. nem is kicsit, na. (bár lehet, hogy csak az életemben nem történnek olyan falrengető dolgok. vagy lehet, hogy én lettem sztoikus, pedig falrengető dolgok történnek az életemben.)

whatever.

szóval folyik az élet. csepeg. csurran. cseppen. beköszönt az ősz, mint fáradt dizőz, a régi dalt búgja újra, véle pendül lelkem húrja, de minek, az ideg, csak az fityeg, vágott, tépett, félreértett.

(igen, nem komálom az ősz beköszöntét, még akkor sem, ha annyira szép, mint most. tényleg szép. csak a gázszámlám is az lesz, főleg, hogy megfáztam, így kénytelen-kelletlen égetem a szénhidrogént. szép az ősz. a novemberi gázszámlám még szebb lesz.)

dübörög az egyetem-begyetem hengerlánc, most, 31 éves fejjel kellett rájönnöm, hogy totál pályát tévesztettem, nekem márpedig pszichológusnak kellett volna mennem. megvan rá a természetes képességem, az emberek megnyílnak nekem maguktól, és az eddigi tapasztalatok alapján tudok olyat mondani, ami először meghökkenti őket, aztán jót tesz nekik, hosszú távon. sebaj. 31 éves vagyok csak. ha törik, ha szakad, 40 éves koromra pszichológus lesz belőlem, csihajja!

ha valakinek még kérdéses lenne, tényleg bicajőrült vagyok. ma adtam le dórát totál átépítésre (mire végeznek vele, a lassú folyamat eredményeként - amely mostanra odáig jutott, hogy már csak a váltórendszer, a kormány, a váz és a nyereg maradt az eredetiből - megmarad a kormány, a váltók és a nyereg az eredetiből, kap egy első (és remélhetőleg egy nyereg-)telót, és egy vadonatszép mongoose vázat, merthogy az eredeti d-rover kicsi nekem), két hete vettem meg régóta óhajtott road bicajomat (egy decathlon sport road 7.1-et), úgyhogy most 3 bicaj van itthon. illetve kettő, mert dóra ugye szervízben. sebaj, kék villámnak (ő a road) felszereltem egy akasztóhorgot, és némi átrendezés után teljesen pöpecül elfér. mentem vele úgy 250km-t, fékpofát kell majd cserélni (meg elsőtengelyt), nem semmi az érzés, kár, hogy demszky bácsi képtelen egy sima budapestet összehozatni.

titokkal (igen, a kecskeméti bandánkkal) 20-án lesz koncertünk, asszem a kecskeméti amster sörözőben. asszem. majd pontosítok. írjuk az új számokat, csak a belső feszültség kezdi kikészíteni az amúgy jó hangulatot. már nem ígérek időpontot a demó elkészülésére, amikor kész lesz, kész lesz.

pimpararíram, ennyi. ajánlót majd valamikor.

---

450. bejegyzésemként ebben a szürrealista időszakban hadd írjak le egy analógiát. tartsatok velem egy kicsit.

adva van egy szerver, eléggé lestrapált, sokáig őskövület novell futott rajta, minden felhasználó elégedetlen volt vele, egyre korruptabbak voltak a szektorok a lemezen, míg végül a felhasználók elérték, hogy kirúgják a régi rendszergazdát.

nagy éljenzés és csinnadratta közepette bejött az új rendszergazda, és felrakott rá egy os/2-t. nem az igazi, de legalább más, és legalább szép színes és csillogó volt, korához képest. kapott néhány új hardvert is a rendszer, és a javulás egy ideig látványos volt.

egy darabig mindenki örült, de jöttek az új bajok, nem bírta a felhasználók rohamát a szerver, és csakhamar, mikor a szokásos értékelési időszak eljött, a rendszergazdának távoznia kellett. jött helyette egy régi novelles, aki azonban azóta az idők hívó szavára (és a vaskos terméktámogatási csomagért cserébe) azóta átváltott windows nt-re. és megint jött a formázás, a majdnem nulláról kezdés, sok ideig tartott, amíg sikerült újrakonfigurálni mindent, de egész jól kezdett működni a szerver. persze voltak hangok, akik szerint helyenként még régi novelles programok is futottak a háttérben, de mit volt mit tenni, a rendszer működött. csak nem tetszett mindenkinek, főleg, hogy egy patch következtében sok felhasználónak csökkent a lemezterülete, legalábbis egy ideig.

és ekkor az addigi fiatal segédrendszergazda, aki korábban erősen a windows mellett ágállt, látva, hogy az nt sem hozta meg a várva várt paradicsomot, titokban összerakott egy saját linux disztribúciót, ez a mienk, gondolta, ez csak jól fog működni. láss csodát: mikor a felhasználók újra döntöttek, hogy ki legyen a rendszergazda, a fiatal gyerek győzött, és egyből félre is söpörte az addig azért kvázi-stabil nt-t, felrakva a saját linux-variánsát. megint a szokásos: tartott nem is kis ideig, amíg újra működőképes lett a rendszer, hiszen szokásosan megint mindent újra kellett telepíteni. de a rendszer működött, igaz, hogy néhány vadonatúj, és várva várt hardverrel időről-időre inkompatibiltási problémája adódott, mégis látványos volt, és sokan igen jól érezték magukat. egy ideig.

aztán egyre nyilvánvalóbb lett, hogy bizony ez a saját linux sem teljesít minden hozzá fűzött reményt, a beigért szolgáltatások jó fele sem működött sehogysem, sőt, egyre-másra derültek ki a turpisságok, pl. a rendszergazda túl látványosan túl sok erőforrást foglalt le maga és cimborái számára, és közben a felhasználók egy részét arra buzdította, hogy ugassák le a felhasználói tábor másik részét, akiknek kezdett a töke tele lenni az állandó oprendszer-cserével, illetve azzal, hogy bár jó volt ez a saját linux, sajnos a közben hálózatba kötött többi szerverrel időről-időre összeveszett, és az együttműködést sokszor megtagadta.

így aztán, mikor megint eljött a rendszerértékelés ideje, a régi windowsos rendszergazdát emelték újra rendszergazdai hatáskörbe. mi történt? hát persze, hogy megpróbálta teljesen letörölni a korábbi linuxot (bár nem járt teljes sikerrel, egyes rezidens programok hogy-hogy nem újra működésbe léptek), formázás, újratelepítés, és a szokásos hajcihő, arról nem is szólva, hogy nem túl sok idő múlva rájött, hogy nem jó az nt, és felrakott egy windows 2000-et, ami ugyan első pillanatban mindenkit váratlanul ért, de aztán egyre jobban kezdtek működni a dolgok, látszólag, a többi szerverrel is jó viszonyba került a kis szerver, és bár a régi linuxos programok közül nem is kevés randalírozott időnként a felhasználói térben, mégis ment minden, mint a karikacsapás. látszólag. de ez a látszat is elég volt arra, hogy mikor eljött újra az értékelés ideje, eddig páratlan módon maradhatott a régi rendszergazda.

és akkor kiborult a bili. a sok-sok újraformázás, a rendszergazdák magánprojektjei miatti erőforrás-szűkülés most megmutatta a hatását: a merevlemezek nagy része szektorhibás lett, kiderült, hogy valaki kilopta a memória nagy részét a gépből (és a merevlemez-kapacitás drámai csökkenése miatt már a swapelés sem működik), és ráadásul a rendszergazdát rajtakapták, hogy épp pornót nézegetett, mikor biztonsági mentéseket kellett volna csinálnia, és biztonsági foltokat felraknia a win2k-ra.

hát itt tartunk. a szervert agyonlopták, a sok újratelepítés miatt a merevlemez már nem megbízható, szinte sehol sincs egy elégedett felhasználó sem, és per pillanat a szerver jó, ha 10%-os hatékonysággal üzemel.

ha ez így a való világban fordul elő, kirúgják az addigi rendszergazdákat -- mindegyiket! senki ne maradjon a szerver közelében sem! --, és kihívnak egy profi számtech csapatot, akik megállapítják, hogy ha csak új szervert nem lehet venni, sokáig fog tartani a javítás, és addig bizony mindenki csak nagyon pici lemezterületet és processzoridőt kap.

nos, mi nem tehetjükl meg, hogy új szervert vegyünk, ez van, ezzel kell gazdálkodni. windows vagy linux, végül is egy idő után mindegy. ha jól működik, és mindenkit úgy szolgál ki, ahogy kell, akkor tök mindegy, hogy mi az operációs rendszerünk. nem?

----------------------------------------------------------------

és akkor a tanúlságok...

a novell, az os/2, a windows-variános és a linux-variánsok csak operációs rendszerek, önmagunkban sem nem ártalmasak, sem nem áldásosak a hardvert tekintve. van, amelyik nagyobb hardveren érzi jól magát, van amelyik kisebben is elfut. az egyik ebben jobb, a másik abban. mások, de ugyanazt a célt szolgálják: a hardver erőforrásait minél jobban felhasználna tegyenek lehetővé minél többféle és minél jobb dolgokat. hogy mennyire működnek jól, túl a hardver lehetőségein és az esetleges inherens hibákon és extra lehetőségeken, csak attól függ, mennyire szakértő kézben vannak. a felelősség bizony a rendszergazdáké és a felhasználóké.

egy "demokratikus szerver-karbantartásnál" az, hogy ki lesz a rendszergazda, a felhasználók felelőssége. ha a felhasználók rosszul döntenek, akkor teljesen mindegy, hogy milyen az operációs rendszer, a rossz rendszergazda nem fog tudni jót kihozni a jó operációs rendszerből és hardverből sem. ha a rendszergazda olyanokat igér, amikről jól tudja, hogy nem valósíthatóak meg az adott operációs rendszerben és az adott hardveren, az az ő felelőssége, és valljuk meg: bűne. az, hogy a felhasználók ezt -- akár merő hurráoptimizmusból, akár felelőtlen tájékozatlanságból -- elhiszik, az az ő felelősségük és bűnük.

valljuk meg, hogy minden korszerű operációs rendszeren jobbára minden működik, kisebb-nagyobb hatékonysággal, a lényeg, hogy működik. lehet apache-mysql-php triót futtatni windowson. lehet virtuális windowst, benne microsoft office-szal, photoshoppal, akármivel, futtatni linuxokon. operációs rendszert választani innentől kezdve kényelem, megszokás és esetleg elkötelezettség, sőt, jó esetben informált véleményalkotás kérdése. a lényeg az, hogy a hardver optimális kihasználása és a felhasználók minél teljesebb kiszolgálása közös felelőssége a rendszergazdáknak és a felvilágosult felhasználóknak.

most kis hazánk hardvere romokban, a hibaüzenetek majd' lázas tempóban ugrálnak fel és fel és fel. nagyon kevés embert ez szórakoztat, sőt, -- szerencsére igen kevés -- olyan ember is van, aki szánt szándékkal támadja a rendszert, felesleges összeomlásokat és károkat okozva. mire jó ez?

lássuk be, jelen helyzetben rettentő mindegy, hogy milyen operációs rendszert futtatunk. most lecserélni a rendszert megint egy nehéz, szenvedésteli újratelepítést jelentene, és nem biztos, hogy most egy újraformázást kibír a "hazai hardver". inkább szálljunk magunkba. akár közvetlenül, akár közvetve mi választottuk az utóbbi 16 év rendszergazdáit. arról, amit ők tettek, ők tehetnek, és ők a felelősek, akár hazudtak róla, akár nem, akár beismerik, akár nem. arról, hogy ők lettek a rendszergazdák, mi tehetünk.

tetszik, vagy nem tetszik, a felelősség kollektív.

igen, még én is felelős vagyok, pedig én világ életemben igyekeztem távol tartani magamat a politikától. talán épp ez a baj. max. elmentem szavazni. vagy nem. dolgoztam, ahogy elvárták tőlem, ahogy elvártam magamtól, de a "nagyobb ügy" érdekében semmit sem tettem. nem lettem befolyásos politikus, aki terjesztette volna a semlegesség eszméjét (arról nem is szólva, hogy az utóbbi 12 évben azt, aki azt mondta, hogy tök mindegy az oprendszer, lehülyézték és partvonalra szorították -- de erre is vonatkozik ám a kollektív felelősségünk!).

és ti sem, ne nézzetek így rám.

most kiderült, hogy a jelenlegi rendszergazda hazudik. hogy lop és csal, szinte automatikusan hozzátesszük. és valljuk be, az utóbbi évtizedben ezt már úgy megszoktuk, hogy már fel sem vesszük. az, hogy senki nem mondta ki, hogy meztelen a császár (kilátszanak a diódáid, gazda!), eddig senki, az szomorú, de az operációs rendszerek közt dúló állóháborúban megszokott dolog. most valaki kimondta, és mindenki úgy tesz, mintha ez sokként érné. cinikus a rendszergazda? abszolute. ezt érdemeltük?

igen.

mert az, ha társadalmilag (bocsánat, felhasználó-állományilag) szemet hunyunk e felett, és kis köreinkben ugyanezt játsszuk le (t. a kivételnek), az pontosan ide vezet.

dobjuk el az operációs rendszerek iránt való előítéleteinket. ne töltsük az időt felesleges naplófile-nézegetéssel, nézzük át egyszer, és vonjuk le a tapasztalatokat. ne ábrándozzunk arról, hogy milyen jól fog futni minden szolgáltatás, meg milyen szép lesz az ablakkezelő, ha egyszer majd X gigabájt memória lesz a hardverben. gyűrjük fel az ingujjat, kezdjük megalkotni az új házirendet, és áldozzunk be erőforrásokat, átmenetileg, hadd tegye helyre ezt a szegény, sokat megélt szervert egy igazi szakértő. csak van közöttünk egy.

hardverbővítésről egy ideig ne is álmodjunk.

tanuljunk a hibánkból.

és ha még egyszer jönne egy olyan rendszergazda-aspiráns, aki csak a saját kedvére új operációs rendszert akar feltenni, és 3D-s ablakkezelést és 5.1-es surround hangot ígér egy 64MB-os rendszermemóriájú, integrált monokróm videókártyás, hangkártya nélküli gépen, azt hajtsuk el a vérbe, de úgy, hogy megemlegesse.

---

back.

na nem mintha elmentem volna bárhova... igen, kicsit rég blogoltam, asszem a napi szintű blogolás majd max. a felvételek készülésével fog egy kicsit visszajönni, de már nem leszek az a régi, sűrű blogger, aki voltam. ez van, na, nem kell bőgni. egyébiránt nem mondhatnám, hogy nem történnek az életemben dolgok, de jelenleg olyan hűbazmeg-szintű esemény nem igazán van.

szóval, egyetem a suspend módból kilépett, és megint gőzerővel folyik agyacskám tágítása. egyre inkább a pszichológiai kurzusok felé tendálok, a szcientológusok biztos utálni fognak ezért (bár, nem pszichiáter, csak pszichológus szeretnék lenni, de az nagyon), btw szciók, a nip/tuck (kés/alatt) legújabb részeiben bizony érdekes vonalként bekerült ez is. bejutottam a drogprev programba, addiktológia, deviancia, heh, izgalmas lesz. lassanként az törzsképzést is befejezem, és mehetek specializálódni. kanadisztika vagy ausztralisztika?

jazzéneket a postásban ebben az évben kihagyom, nincs pénzem hirtelen a tandíjra, meg most különben is kicsit másfelé orientálódok, az éneklést persze nem hagyom abba, sőt, a postásba jövőre vissza is térek, csak most egy év pihi, mondhatni.

weeds (a.k.a. nancy ül a fűben) új szezonja felér az első zsenialitásához, és ez nem kis szó, de most még nem szárnyalja túl. a blade befejeződött (legalábbis az első szezonja, egyelőre nincs hír róla, hogy folytatják-e majd), összességében jó volt, drukkolok a második szezonnak. a csk:a (stargate: atlantis) eljutott arra a szintre, legalábbis nálam, hogy ha azt érzem, hogy sablon-sztori lesz, megnézem az elejét és a végét, pl. a most pénteki rész erre remek példa, mondhatni, kurvára nem érdekelt. a csk-1-ért kár, vala-t még elnéztem volna 1-2 szezonban, de az atlantis, mint már mondtam, helyenként bűn rossz. az eureka meg egyre inkább szerethető sorozattá válik. hát ennyit a tévéről.

titokkal végre összeszedtünk akkora momentumot és technikai felszerelést, hogy komolyan beindult a pörgés, most vasárnap végre felvettük a mankókat (és megcsináltam a számok szerkezetét acidben), indítjuk a demo-felvételek készítését, remek elosztott módon. közben egy HHH-tekerés (a holdvilágos túra éjjelén) következményeképpen beálltam egy bulizenekarba, 22-én rövid bemutatkozó fellépés, nevünk még nincs, de mindnyájan bringásak vagyunk. tehát 22-én cömö után fenn a HHH-n a rekettyésben. benővel közös projektünkben, a doodle-ban, megszületett egy új feléneklés, a v:litmusban találhatjátok, falling into place címmel, a szöveget ne figyeljétek, halandzsa.

most hirtelen ennyi.

---

hogyan nem láttam a tüzijátékot
avagy: törés

basszamegBasszaMegBASSZAMEG! ilyen egy elátkozott nap (illetve este) NINCS! szóval, távirati stílusban:

• én és vasquez elhatároztuk, hogy felnyomulunk a HHH-ra (hármashatárhegy) tüzit nézni;
• fél nyolckor elindultunk (vasquez még szűz volt ezen a terepen, gondoltam, a max. 1 órás biztos menetre dobjunk még egy felet);
• kb. 8ra felértünk fenyőgyöngyéig, ott vasquez kért egy kis pihiszünetet, én meg átlőttem a meredekebb hegyi terephez az 1/2-es fokozatot, hogy az elindulás ne legyen vészes;
• ehhez képest induláskor letört a hátsó váltóm. igen. nem maga a váltó tört el (egy 15k HUF-os sram x9-től az kb. a világvége lenne), hanem a váltópapucs, a proverbiális gyenge láncszem. mivel már 1/3 út megvolt, és a tüzit is akartam látni, mondtam vasqueznek, hogy menjen fel, én feltolom a bringát, aztán hátha útközben sikerül egy bringástársat leintenem, hogy legalább a váltót meg a láncot levehessem, vagy megcsináljam egysebességesre a bringát;
• kb. n9kor, az út 2/3-ánál sikerült egy bringást leintenem, akinél volt minden szerszám (az, hogy nálam nem volt, az előrelátás kínos hiánya), és a cuccaival sikeresen megszereltem sharont egysebességesre. mivel a bowdent nem sikerült a klasszikus módszerrel kiakasztani, tépni kellett, úgyhogy bowdencsere és lánccsere is lesz a dologban (a papucs mellett), de asszem most bekeményítek, és garanciára kérem...
• 500m-re a rekettyéstől már szinte nem lehetett menni, a kocsik totál feltorlódtak, kénytelen voltam criticalmassosan a fejem fölé emelt bicajjal közlekedni; de ekkor a horizont már villogott, először azt hittem, hogy csak valami új stroboszkóp a 20-i ünnepségek tiszteletére... de aztán meghallottam a dörgést is. kb. 5 percen belül akkora vihar zúdult le, mint az őrület, bőrig (szó szerint!) áztam, mire nagy nehezen feljutottam a rekettyésbe;
• ott száritkoztam, összefutottam a jazzénektanárommal, próbáltam vasquezt elérni (ezt kb. 20x-ra sikerült, van ott kb. 4-5 szabad cella, szinte sose kaptam vonalat), aztán mikor az eső alábbhagyott, visszaindultam;
• eddigre a lámpám szinte teljesen lemerült, de sebaj, az út nagy részét bevilágították a veszteglő kocsik, viszont a single speed hirtelen nulla speeddé alakult, mivel a lánc átugrott egy kisebb fokozatra, és úgy megfeszült, hogy nem lehetett hajtani.... nagy nehezen lesétáltam/legurultam, fenyőgyöngyénél még vasquezzel is találkoztam, ezután ketten gurultunk lefele;
• kb. 10re lent voltunk a kolosyn (tüzit persze a fentiek alapján kitalálhatóan nem láttam, ill. pár képet a rekettyés tévéjén, amit a villámlás rendre elvitt), ott elváltunk, én fel a hévre (addigra rájöttem, hogy azért lehet hajtani, de most nem lennék a fogaskoszorú 2. sebességének helyében), batyin fel a bicajra;
• és így hazakerekezés kb. 10km/h-val (2/2-es fokozaton állt be sharon, nyikorogva, megy, de rohadt lassú), amit már csak az orkán utáni pusztítás képei és egy, a hátsó kerekem küllői közé beugró ágcsonk színesített meg (kvázi majdnem orra estem);
• és most itthon és füstölgök és dühös vagyok és átázott és fáradt és megyek fürödni, hogy próbáljam visszaszorítani a felfázás amúgy nagyon is erős esélyeit (az alsógatyám is tiszta víz volt).

ennyi.

---

addiction

it's like after a first kill
a dull pain for the bloodspill
it's like after a one-night stand
when emptiness takes your hand
such an emptiness after such a show
what a splendid way for this to grow
and entangle me in its nightshade grasp
and turn sour all that i love best

it's like when animals copulate
you can never quite fully relate
it's like heroin only it's unexpected
one sip of this and you're addicted
and from then on there's no pity
just a looming fear of obscurity
and you live to wait to die again
on a stage where none knows your name

every night
the spotlights draw the halo, the spotlights draw my halo
every night
i'm just a one balancing out a lonely zero
every night
when the curtain falls i fall with it too
every night
i'm less and less myself and more and more you

confiscate my joy and amplify my fears
and you keep on screaming into my ears
how you love me, how you care
but you never knew how to share
and you'll never let me go but
anyway i never really want to stop
you, muse of the music and stage
and me, a songbird in a gilded cage

every night
the spotlights draw the halo, the spotlights draw my halo
every night
i'm just a one balancing out a lonely zero
every night
when the curtain falls i fall with it too
every night
i'm less and less myself and more and more you

---

megint frenetikusan semmi sok

jajj, anyám, de rég voltam ennyire másnapos. még jó, hogy ritkán ragadtatom el magamat ilyen szintű ivásra. a csuklásrohamok a legrosszabbak (de csakazétis a szokványos útvonalon fog távozni a szervezetemből a méreganyag!). kellett nekem vodkát és fröccsöt kevernem (de legalább konzekvens voltam, és nem kevertem több italt ennél), így viszont, míg mindenki nyavalyog, hogy milyen szar volt a placebo koncert (oké, tényleg, feljöttek, lenyomták, lementek, ennyi), nekem kifejezetten tetszett, és üvölthettem együtt brian molkóval az általam ismert placebo szövegeket (nem sokat tudok fejből). gyvel kifejezetten jó volt szigetelni erre a pár órára, előtte meg összefutottam benővel, meg gasyssal, aki szokásos frenetikus formáját hozta (baszki, még életemben nem kerestem cuccot a szigeten, főleg nem nem magamnak!). a csúcs mégis a volt színpadon menő jungle/big beat őrültködés volt (nagyon pörgött a zene, és én is, közben egy orosz csajt welkámoltam magyarországon (és kiszúrtam egyből, hogy orosz!)), nagy tánc egy fél órán át, remek remixekkel, utána pedig egy kis csendes ejtőzés a cöxpon (vagy coxpön? soha nem tudom megjegyezni) kertjében, némi csájjal (nem csajjal, bakker, csÁjjal). a legjobb zenei élmény meg valami afrikai rasztafárbubus volt a világzenén, aminek csak a végére értünk oda, de volt hangulat rendesen.

szerdán is voltam, nos, robert plant leiskolázott mindenkit rendesen, és megmutatta, hogy hol van a rock atyaistene (ott a színpadon), plusz mellesleg bebizonyította, hogy egyrészt a mai rock igazán csak úgy tud életképes maradni, hogyha vegyítik némi világzenével, másrészt, hogy a whola lotta love még lassan 30 év távlatából is kegyetlen jó nóta. a therapy? vad és jókedvű volt (okés, ez írektől el is várható), a quimby meg évek óta egyik legprofibb koncertjét abszolválta a (nagy)színpadon.

nos, ennyi volt nekem a sziget 2006-ban. és nem, a radiohead nem is érdekelt.

a takarítás, portörléssel megvolt, még a hétvégén, lassan extrémsportként művelem a házimunkát. kicsit lassította a munkát az egész napos monty python-maraton a filmmúzeumon, az is igaz.

vasárnap próba volt a titokkal, nagyon jól sikerült, izgulunk a csütörtöki tőserdő-fesztivál koncertre, a v:litmus playlistbe meg felraktam egy teljesen spontán íródott számunkat, nagy baromkodásra tessék felkészülni.

nővéremék meg elutaztak, most már sajnos megint hosszú időre, úgyhogy szomorkodok emiatt.

de a zene a legjobb gyógyszer, úgyhogy jöjjön egy

mini-ajánló

a banda neve ivy, itt van az allmusicos link róluk, a lényeg: egy rock-pop formáció, két new york-i fazonnal és egy párizsból importált énekesnővel, kellemes, nyugis, helyenként kimagaslóan jó popzenével. az ajánlóban van tőlük 2 dal. a többit találjátok ki magatoknak.

a duó neve poloroid, és nincs oldaluk az allmusicon, mivel eddig összesen 3 számot adtak ki. de az a három tökéletes. a v:hash playlistben van egy illusztris példa a háromból, a másik kettő a so damn beautiful és a count on you. az énekescsaj hangjában van valami zavaróan vonzó dolog.

végül pedig egy új(abb) new order szám került be a v:coke-ba, amit már jó ideje nem update-eltem.

hát ez van most.

---

álomfejtegetés

tegnap este úgy alakult, hogy nyugis, relaxos vasárnap estét hoztam össze, egyes-egyedül, rendet raktam (lassan már porszívózni is kéne, a portörlésről nem is beszélve, bár pormacskák még nem miákolnak a narancsfényben fürdő szobámban), elmosogattam, a mosással még előző este végeztem, szóval itt volt az idő egy kis önlelkiápolásnak, erdő-illatú füstölőkkel, gyertyákkal és mécsesekkel, finom, vöröses világítással. jól is esett, és hogy topitoffoljam, rendeltem szusit, ami extra lassan jött ki, sebaj, addig, a japán pillanatok jegyében megnéztem a kiddy grade c. anime-sorozat uccsó részeit, később, mikor már a kaja is megjött, a weeds-ből tartottam minimaratont (és tegyük hozzá, hogy az első szezon uccsó része (amit újra le kellett szednem, mert valami bugi volt az avi-val) olyan csavart rejt a végén, hogy utána kb. öt percig rötyögtem magamban, zseniális volt az ötlet), utána lefeküdtem aludni.

na itt kezdődött az este érdekes része. vagy a hajnalé. vagy mittudomén. (tényleg, mikor álmodik az ember? mikor van az REM szakasz?)

szóval az álom, természetesen, már megint darabosan maradt meg. a sarokpontok: még mindig a xi. kerületben laktam, sőt, a megérzéseim szerint a jelen kecómban (csak kicsit másképpen nézett ki, a folyosó határozottan a régi, délipu. környéki lakásomra emlékeztetett), volt egy másik kecóm is, két lakással arrébb, és a jelen és plusz kecóm között egy szép nagy lakás volt, amit valami súlyosan drogfüggő, de jófej banda lakott be magának... voltak felújítási kísérletek, a két lakás egyesítésének koncepciói, meg a nagy takarítás után (hát igen, tényleg kéne otthon takarítanom már egyet) valami élénken-világítóan zöldes, olyan képregényesen radioaktív-trutyi-szerű dolog szivárgott a kukákból, amikbe a szemetet raktuk, és valamiért a kukák a vérmező szélén álltak. és sokat röhögtem az álomban, penig nem is voltam beszíjva. aztán felébredtem.

az álom kb. ennyi. a szokásos online álomfejtő szervíz sajnos épp összefosta magát (muhhaha, pgsql hibák tömkelege), úgyhogy magyarázat nincs, max. a takarítás hiánya, és a tapasztalat, hogyha álom előtt hirtelenzöld kaját eszel, megjelenik az álomban is.

---

TESTdrive.

új "mellékprojektem" egy új blog formájában realizálódik (a design átmeneti, gyárisablon, majd lesz jobb is egyszer), címe: www.testdrive.freeblog.hu . jegyezzétek meg jól. maddonnával közösen csináljuk, külön-külön szexuális felfedezőutaink (eszközök, játékok, helyzetek) retrospektív és kurrens leképzésére. a (18)-at most kitettük rendesen, heh.

---

ajánló: tv

blade: the series (spike tv, usa, 2006, jelenleg az első szezon fut) *****

oks, tegye fel a kezét az, aki nem hallott a sokszázszor átmángorolt, lebutított, felokosított, újraideologizált vámpíros sztorik egyik legjobbjáról, a blade (penge) c. képregény megfilmesített változatairól. igen? magyarhonunkban is lement a mozikban mindhárom rész. az első maga volt a megacool meghökkenés: wesley snipes egy kedvelhető szerepben? dj shadow egy nagy hollywoodi filmben? acid-partys vérfürdős kezdés? stílusos látványvilág? a papírmasé szintnél jobban árnyalt figurák? mi a szösz? nekem legalábbis nagyot ütött az első film, még ha a vége eléggé gagyira is sikerült. a látványvilág annyira eltalált volt, hogy az első mátrix pl. egy az egyben lekoppintotta a két épületet átívelő ugrást (kameramozgásban is). mítoszteremtésből is jeles volt a film: a daywalker, a félig-vámpír, félig-ember vámpírvadász figurája, akinek ép elméje egy, a vérivás éhségét elnyomó szertől függ; az egymással hidegharcban álló, belső versengéstől sem mentes vámpír-házak, tisztavérűek vs. sárvérűek átváltoztatottak konfliktus; "crosses and holy water don't do shit". a betétdalok pedig... máig az egyik legjobb válogatás a trip-hop, trance, downtempo és hip-hop világából.

aztán jött a második mozifilm, egészen más, de szerethető stílusban, az addig csillogó látványvilág koszos, mocskos lett, prágába került át a cselekmény, és még a volt bros-sztárfrontembert is megcsodálhattuk egy igen érdekes monstre szerepben. kicsit tovább mélyült az információnk az egyes házak közötti versengésről, és volt nekünk ron perlman és lenor valera, meg egy szokatlanul már-már romantikus befejezés. és persze tons of fun, remek egymondatos beszólásokkal.

és akkor az addig a minőséget remek kis forgatókönyveivel garantáló david s. goyer, akinek is egyébként a thresholdot köszönhetjük (meg a batman: kezdődik-et), a fejébe vette, hogy tud rendezni. mondjuk addigra már csinált is két indie-flicket, azokat nem láttam, szóval arról nem nyilatkozok. nos, a rendezői szék elfoglalása nagy-nagy hiba volt. a threshold pilot epizódjának első felét is az ő rendezése tette már-már elviselhetetlenül hype-ossá, dübörög a rockzene (hála az égnek, eme jobb sorsa érdemes sorozat későbbi epizódjaiban már peter gabriel volt az általános betétzenei szint), csillog minden, pörögnek az események... mint egy hiperaktív, mtv-klipekre addiktált tini. lényeg a lényeg: a harmadik részt sikerült egy debil sztorival és inkompetens rendezésével szinte nézhetetlenné tennie. (és még a frissibe kitalált, spinoffnak szánt wolf-pack utód-vámpírvadász-csapat sem tudja a filmet megmenteni az ásításba fúlástól (könyörgöm, ipod-dal a fülben, hiphop-parádéval a playlisten csatába indulni?! mekkora baromság ez már!), pedig próbálkoznak, snipes-al ellentétben, akin már tisztán látszik, hogy unja az egészet.) csúfos vég ez egy ilyen remekül induló franchise-nak. az lett volna legalábbis, ha...

...ha már a blade: trinity forgatása alatt nem kezdtek volna el gondolkozni egy tv-sorozaton, amiben wesley snipes überegója nem akadályozná a dolgok sima futását. az ötlet jónak tűnt, de egyből aggódni kezdtem, amikor a stáblistán megjelent: "created by david s. goyer".

nos, nincs miért aggódni. helyes döntéssel DSG ezennel távol marad a rendezői széktől, sőt, az epizódok nagy részét nem is ő írja. az eredmény: a nyár eddigi legfeszesebb és legtöbbet ígérő sorozata.

bár a pilot-film a maga másfél órás hosszában kicsit elnyújtottnak tűnik, arról nem is szólva, hogy a címszereplőt alakító kirk "sticky fingaz" jones az első részben szinte komikusan izzadtságszagú wesley snipes-klónparádét próbál elővezetni (arról nem is szólva, hogy snipes-t se testmagasságban, se harcművészeti tudásban fényévekre sem tudja megközelíteni), a történet volt annyira érdekes és bonyolultan kitalált, hogy a második ep-re még érdemes volt ránéznem. jól tettem.

azóta ugyanis a sztori tempója feszessé vált, a betétdalok stílusa sokszínűbb, a kísérőzene pöccre eltalált, K"SF"J is végre magáévá tette blade figuráját, a sztori meg úgy kanyarog ide-oda, olyan intrikák és több szálon futó, de egymással összefüggésben álló történetszálak úgy pörögnek, hogy az már szinte szédítő. arról nem is szólva, hogy bár aggódtam, hogy a sorozat ilyen "a hét főgonosza"-jellegű lesz, abszolute nem így van, könyörtelen tempóban meg egy, hosszú és összefüggő történet, tehát, akárcsak a bsg-ben, minden ep számít. és valljuk meg: guilty pleasure-ként ki nem szeret egy jó kis misztikus, politikus, akciós, és a lehetőségekhez képest életszagú vámpírlegendás sorozatot nézni így, ebben a nyári melegben?

buffy-tól, angeltől megfáradt, de vámpírsztori-kedvelő, angolul tudó nézőknek ez a sorozat kötelező. jó lesz a bsg 3. szezonjáig.

---

jubilé-jubilá

hát igen, vannak ilyen pillanatok. amikről aztán az ember fia jól lemarad, de azért megemlékezik róla.

tegnap volt nagynéném szülinapja. istenéltesse!

tegnap a tímár utcai felüljárón sikerült elérnem sharonnal a 2000. kilométeremet, március óta. kicsit lassú a tempó, nincs elég bicajtúra, úgy érzem. de szép kerek szám.

és kb. egy hónapja lett volna aktuális a dolog... akkor lett volna 2 éves a release. kis blögöm! ebben a korban már illik járni és gügyögni... szóval happy delayed birthday, blögöm! könnycseppes mementóként álljon itt a kezdőmondat, amolyan kígyó a farkába harap-effektusként:

"Csihajja! De nehéz is egy blogot beindítani, bármi, amit az ember első entryként nyom be, az menthetetlenül szánalmas, feledhető, és minimum vérgáz lesz."

így visszatekintve? igen, vérgáz volt. heh.

---

police squad!

nem, most nem a nálunk "nagyon különleges ügyosztály" néven futott elő-csupaszpisztoly-sorozatra gondolok (ami mellesleg remek volt, humorban elég lazán nyomta le mind3 naked gunt), hanem a tegnap koraesti élményemre gondolok.

felszálltam a 86-osra a végállomáson (nem, nem a kosztolányin, a másikon), mázlimra sikerült kifognom egy régi buszt (mióta megy a nagy metrópótlás, azóta az addig szín-volvo járatokon elő-előkerülnek a régebbi, még nem is az alacsonypadlós ikarusok -- egyébként a régebbieket jobban szeretem, lehet rajtuk olvasni, pechemre, tegnap nem volt nálam semmi nyomtatott). egyszer csak, indulás előtt fél perccel felszállt egy látszólag nem roma, de a lovári nyelvet annál folyékonyabban beszélő, izzadt, masszív súlyfelesleges, izomtrikós lokális tonysoprano, és két igazi roma nyanya. kuncogtam magamban azon, hogy a nyanyák 6osra akartak felszállni, a pasi meg bizonygatta nekik, hogy ez az (oké, mindenki tévedhet, elvégre általában tényleg csak a 6os vonalán mennek ezek az öreg buszok). persze ment a nagy hajcihő köztük, devla, koporsó és egyéb, dekódolhatatlan, de kontextusból egyértelműen "atejókurvaanyád"-stílusú beszólásokkal dúsítva. a flórián téri (sugárük-os) megállót épphogy elhagyva, a nagy kereszteződésben a lámpára várva egyszer csak két szirénázó rendőrautó hajt be a busz elé, első ajtó kinyit, kb. 5 rendőr felszáll, a walkie-talkie-ban recseg a személyleírás (ami, hát igen, pont ráillett a mögöttem ülő delinkvensekre), aztán a három embert leterelték a buszról, ami kis szusszanás után ment tovább.

reality-action movie, t. közönség! jack bauer sem csinálhatta volna eredményesebben. (max ő nem szarakodott volna a személyik elkérésével, hanem üvöltve az aszfaltra nyomva a társulatot, a fülükbe hörögte volna az elmaradhatatlan kérdést: "kinek dolgoztok, szemetek?!".) mindez 2006. július 26-án, este n8 fele a 86-os buszon. vannak még meglepetések.

---